Homebisztro - ízek és utazások tengeren innen és túl

Brügge, Grúzia, Indonézia. Eltérő tájak, szokások, melyek számos utazót megihlettek már. Köztük sokakat, akik rajonganak a gasztronómiáért. A Homebisztro bloggere, Varró Edina is ilyen - ha teheti, sokat utazik, és változatos kultúrákat fedez fel, amelyekben igyekszik megtalálni a saját hangját. Receptjeit pedig csodás ételfotókkal illusztrálja. 

Mióta írod a blogod? Miért kezdted el?

A Homebisztro-t 2013-ban hoztam létre. Olyan időszak végéhez közeledve, mikor a munkahelyemen részt vettem egy napi 10-12 órás elfoglaltsággal járó projektben. Szakmailag ez egy elismerés volt, ugyanakkor nagyon kimerítő időszak is, és akkoriban ez szerepelt legnagyobb súllyal az életemben. Így egyre inkább éreztem, hogy szükségem van valami újra, ami kizökkenthet a mindennapokból. A fényképezés szeretete gyerekkorom óta végigkísért, viszont csak utazásokkor, esetleg itthon, a várost járva használtam a gépem. Az ételkészítés már kevésbé volt része a mindennapjaimnak, annak ellenére, hogy terveztem több időt szánni rá, egy helyre gyűjtve azokat az ételeket, melyek beváltak. Ennek a hármas szinergiának köszönhetően született meg a felület, és ahogy időm engedte, szépen lassan elindult a blog is.  

Mit szeretsz a legjobban a blogírásban?

Erre nehéz válaszolni. Leginkább hangulat- vagy ihletfüggő. Van, hogy nagyon leköt és kikapcsol egy étel vagy süti elkészítése, variálása. Van, hogy a fotózás része az, amit imádok. Egy tenyérnyi felületen létrehozni egy egyedi hangulatvilágot, valamit, ami nemcsak megmutatja az ételt, hanem reményeim szerint szép is. Aztán az utómunkára, a bejegyzés összerakására már nem biztos, hogy mindig marad kedvem, így előfordul, hogy hetekig áll a könyvtárakban. Majd jön egy hangulatváltozás, és nagyon szívesen összeállítom, csinosítom a bejegyzést. Valamikor viszont pont az írás, egy téma ötlete, egy élmény a legnagyobb motiváció, és ehhez találom ki, hogy milyen kép vagy milyen recept szerepeljen a bejegyzésben. Erre egy példa az autentikus Ázsia-sorozat, amit az ázsiai utazásaink ihlettek, de írtam már a manapság igen megosztó szuper élelmiszerekről és diétákról is. Tervezek hasonló bejegyzést egy régi szerelemről, a teáról, arról, hogy milyen volt teaültetvényen járni, és ugyanezt megismételném egy új kedvenccel, a kávéval is. És nem utolsó sorban egy klassz velejárója a blog írásnak a közösség. Több embert ismertem meg, van, akit személyesen, van, akit csak online, és számos élményt köszönhetek a Homebisztro-nak.

Van kedvenc stílusod - akár kultúra, akár a hangulat -, ami a fotóidon is visszaköszön? Hogyan találod ki egy adott étel styling-ját?

Mondhatnám, hogy sok magazint, blogot, Instagram oldalt követek, hatványozott figyelmet fordítva az étel- és hangulatfotózás témakörére, de időm függvényében ezt sajnos egyre ritkábban teszem. Leginkább az a stílus áll közel hozzám,  ami modern, letisztult, ennek ellenére mégis hangulatos, meleg atmoszférája van. Illetve egy képet eléggé meghatároz, hogy milyen géppel, objektívvel fotózzuk, és nem utolsó sorban a környezet, amiben élünk vagy fényképezünk. Milyen hátterek, kiegészítők lapulnak meg a szekrényünkben. Ugyanakkor azt is látom, hogy annak ellenére, hogy különbözőek a képeim, mégis van egy sajátos lenyomatuk, azaz nagyjából egy stílusban fotózok. Néha egy tárgy, máskor egy színvilág ihlet meg, és az alapján keresek a szekrényben további kiegészítőket. De van, hogy az elkészült étel azokkal a kiegészítőkkel kerül a képre, amik épp legfelül vannak a fiókban. 

Ha máshol élhetnél, hol lenne az?

A plátói szerelem vitathatatlanul Brügge. Ez a kérdés egyébként mostanában gyakran felmerül, és ahogy egyre többet látok a világból, egyre nehezebben tudok állást foglalni. A legutolsó nagy utazásom benne van abban a három útban, ami valamiért a legnagyobb hatással volt rám. Többek között Indonézia majdnem legdélkeletibb csücskén jártunk. Voltak olyan pillanatok, amikor azt éreztem, hogy megelevenednek előttem a természetfilmek, a fantasztikus tengerparti naplementékkel, azzal, ahogy a vízbe teszem a fejem és két hatalmas halraj keresztezi egymást, nem olyan messze pedig óriási lomha halak úsznak olyan szájjal, mintha azt az imént rúzsozták volna ki. Ezzel egy időben sajnos megelevenedtek előttünk az épp aktuális hírek is, a tengeren úszó szemétszigetekkel. Ekkor felmerült bennünk, hogy egy időre érdekes lenne ott élni, hosszabban megmártózni egy merőben más kultúrában. Nem megváltoztatni, de tanítani a helyieket a környezettudatosabb életmódra, segíteni a szemétszállítás, feldolgozás megszervezésében. Ugyanakkor egy kis bepillantást nyerve a helyiek életébe, soha nem éreztem meg annyira a világtól való elszigeteltséget, mint ott. Tekintettel arra, hogy Budapesten nőttem fel, idővel hiányozna a város nyüzsgése, az európai kultúra, életmód.  Szóval, ha nem itt élnék, egy nagy kanyarral csak visszajutottam Brügge-be. 

Vannak-e kedvenc kávézóid, éttermeid?

A kávézó az, amiből kivételesen meg tudnám nevezni a kedvencemet. Sőt, még a sorban a következő kettőt is. Régen nem kedveltem a kávét, de mostanában, ahogy megérkeztek az újhullámos kávék, hatalmasat fordult velem a világ. Elkezdett érdekelni a kávézási kultúra, és elsősorban maga az ital, hogy az mennyire változatos lehet, nem csupán az elkészítési módban, hanem abban is, hogy a termőterületekről érkező kávébabok között is hatalmas ízbéli különbségek vannak. A kávézás (és egyébként a teázás is) számomra egy összetett dolog, amiben többnyire benne van egy finom ital, egy jó beszélgetés és egy szép környezet. Étterem tekintetében kedvencem nincs, de szeretem azt, ha hazai ételeket kóstolhatok úgy, ahogy azt a mai kor és ízlésvilág szerint el kell készíteni, és ugyanígy érdekelnek más nemzetek ételei, vagy a séfek által megálmodott fúziók is. Ami talán a legfontosabb, az az élmény, hogy egy étteremben olyan ételt kóstoljak, amit otthon nem tudunk elkészíteni.

Nagyon szeretem a közeli-keleti konyhát, a mezze „intézményét” például fantasztikusnak tartom. Hasonlóan rajongok a távol-keleti konyha fűszerességéért és összetettségéért. Amire pedig mostanában jobban odafigyelek, az az orosz konyha, illetve a volt orosz tagállamok konyhái. Grúziában kóstoltam első ízben „élőben” ezeket az ételeket. Talán nincs túl sokféle ételük, azok jellegében hasonlóak ahhoz, amit mi itthon megszoktunk, de azt gondolom, hogy jóval szerteágazóbban használják az alapanyagokat, mint mi. A blogon nemrég publikáltam egy szilvás salátát, amit épp Grúziából hoztam.