Torták, sütik, álmok

Fotó: KenyérCake

Sokunk gyerekkorának meghatározó emléke nagymamáink süteménye, de csak kevesen vannak, akik számára ez olyan élményt ad, hogy abból végül komoly elhivatottság válik. Osváth-Neer Kata, a KenyérCake blog szerzője pont ilyen – roppant precízen és eltökélten dolgozik azon, hogy mindennapjai hamarosan csak a sütikről szóljanak.
 

Miért döntöttél úgy, hogy blogot indítasz?

Tavaly április környékén a húgom, Dóri hatására kezdtem neki, aki akkor már egy ideje írta a blogját, a Mégmentesebb blogot. Mivel tudta és látta, hogy nagyon szeretek sütni, többször kérdezte, hogy miért nem kezdem el én is, így hát engedtem a nyomásnak.

Mindig is szerettél sütni, érdekelt a konyha világa?

Persze, hiszen szakács édesapánk révén már elég korán belecsöppentünk ebbe a világba, az első süteményeket vele készítettem. Természetesen a nagymamáink is sütöttek, mindkettőjüknek volt egy-egy olyan kultikus süteménye, ami azóta is fontos szerepet játszik az életemben.  Érdekes viszont, hogy együtt nem sütöttem a nagymamáimmal soha, csak az elkészült sütiket élveztem. Az ízek és az illatok viszont nagyon erősen megmaradtak. Később megörököltem a receptjeiket, ezeket azóta is nagy becsben tartom.

Fotó: KenyérCake

És melyik ez a két legendás sütemény?

Az egyik egy mézes-krémes sütemény, a másik pedig egy mandulás kifli. Ezek nagyon fontos emlékek nekem, fogalmazhatnék úgy is, hogy kiemelkedő élmények a sütéssel kapcsolatban. Ezeken kívül a mézeskalácssütés is meghatározó, ezeket Dórival együtt csináltuk gyerekkorunk óta minden karácsonykor. Az utóbbi években sajnos nehezebb összeegyeztetni a programunkat.

Ha két blogger is van egy családban, akik nagyon szeretnek sütni, mint ti, akkor gyakran töltik az időt együtt a konyhában?

Igen, hiszen amellett, hogy mindkettőnk nagy szenvedélye a sütés, még egymás mellett is lakunk. Bár nehéz összehozni a mindennapokban, hogy együtt süssünk, de szerencsére ez sokszor sikerül. A húgomon kívül az öt éves kislányom is sokat forgolódik körülöttem, már most nagyon ügyes.

2017-ben végeztél cukrászként. Hogyan jött az ötlet?

Jogi főiskolai végzettséggel a kezemben döntöttem úgy, hogy elvégzem a szakács-, majd a cukrászképzést is. Ez utóbbinak a megszerzése elsősorban azért is volt fontos, mert szeretnék a jövőben egy cukrászüzemet. Jelenleg csak a főállásom mellett, munka után, kedvtelésből szoktam sütni, barátoknak, családnak. Ha lenne egy saját műhelyem, elsősorban tortákat sütnék rendelésre, megcélozva a hangulatos kis kávézókat és rendezvényeket. A gyakorlat ehhez viszont elengedhetetlen, ezért viszonylag sokszor sütök, leginkább tortákat. A cukrászatnak ez a része az, ami a legközelebb áll hozzám. És persze a klasszikus sütemények.

Fotó: KenyérCake

Egy-egy sütit többször elkészítesz, amíg úgy nem érzed, hogy az tökéletes?

Vannak a jól bevált receptek, például a nagymamáimtól, amelyekre tudok támaszkodni, ezeket nagyon szeretem. Vannak, amiket innen-onnan gyűjtögetek, és aztán kipróbálom, hogy mennyire tetszik, majd tovább fejlesztem, hogy olyan legyen, amit megálmodtam.

És biztosan van olyan, amit teljes mértékben te találsz ki.

Igen, van ilyen, bár úgy gondolom, hogy újat kitalálni nagyon már nem lehet. Inkább az elemekkel, ízekkel tudok játszani, azokat összepárosítani. Ezeknek a variációknak a próbálgatását nagyon élvezem. Sok képet, sütis oldalt követek, melyek kifejezetten inspirálnak. Ezekből szoktam kiindulni, így ha valami megtetszik, elgondolkozom rajta, hogy én ezt hogyan képzelném el, milyen ízekben. A kedvenceim a gyümölcsök sütik, a túrós, savanykásabb ízeket kedvelem. 

Fotó: KenyérCake

Mit jelent neked a sütés?

Számomra ez sokkal több, mint egy hobbi. Kikapcsolódás, elhivatottság, szenvedély egyszerre. Emellett a feszültség levezetésére is kiváló, így ha ilyen időszakot élek meg, akkor általában kenyeret sütök. A kenyérsütés azért is jó, mert a kézzel dagasztás pont alkalmas feszültséglevezetésnek, egy monoton folyamat, ami közben el tudod engedni minden más gondolatodat. És persze a végeredményt szeretem a legjobban, amikor kiveszem a kenyeret sütőből és az elkezd „zenélni”, „beszélgetni”.

Fotó: KenyérCake

Ha csak a sütéssel foglalkozhatnál, milyennek képzeled az életed?

Fárasztónak, de nagyon boldognak. Addig még sok mindenben szeretnék fejlődni, a díszítési technikákban, főleg a torták burkolásában.

Vannak olyan példaképeid a hazai cukrászat terén, akik a legnagyobb hatással vannak rád?

Többen is vannak, például az Egy csipet torta, Vasas Nelli EAT ME Cake Boutique-ja, a Torta és Karamell by Lengyel József, az ő munkáikat nagyon szívesen követem.