Ízek, utak, élmények

Nagymamánk összegyűjtött receptjeit megkapni hatalmas ajándék. Azonban van úgy, hogy az élet mégis közbeszól, és ezeket a recepteket új köntösbe kell bújtatni. Dóri gasztroblogger, kiskora óta imád sütni, ételérzékenysége miatt viszont pár éve újragondolta életmódját és a nagyi sütijeit. Fotóz, videókat forgat, nagy gasztromárkák marketingjét segíti, és persze utazik. Most éppen Erdélybe, hogy új élményekkel inspirálódjon. A Wander. Food. Wonder kitalálójával, Iklódi Dórival az első egészséges sütikészítő workshopja után beszélgettem.

Ahogyan a blogod nevéből is kiderül, utazol, főzöl, élményeket gyűjtesz. Te miként tekintesz a blogodra, utazós vagy gasztro oldal?

Egyértelműen a gasztronómia az, ami erősebb szerepet játszik az életemben. De mivel elég sokat utazok, sokszor az ezek alatt megszerzett élmények vezetnek egy-egy új recept megalkotásához. Így találkozik egymással az utazás és a főzés, de alapvetően a gasztro vonal az, amivel mindennap foglalkozom.

Fotó: Török Anna Photography

Végzettségedet tekintve közgazdász vagy. Hogyan vált mégis a gasztronómia a fő érdeklődési köröddé?

Egyrészt az ügynökségi munkám során olyan nagy márkák közösségi médiájáért voltam felelős, mint például a Nespresso vagy a Gyermelyi. Másrészt a családomban mindig is központi szerepet játszott a közös étkezés, az ételek szeretete, és már 3-4 éves koromtól nagymamámnak segítettem sütiket készíteni. Az ételek iránti elkötelezettség nagyon hamar belém ivódott. És hogy miért kezdtem el blogolni? Két éve kiderült, hogy ételérzékeny vagyok, laktózintoleranciám van és emellett inzulinrezisztens is vagyok. Eleinte csak az Instagramra töltöttem fel fotókat azokról az ételekről, amiket készítettem, és egyre többen kérték tőlem ezeket a receptet. Így indult a blog, ahol egyre több mindenkivel oszthatom meg az ételérzékenységem miatt átalakított receptjeimet.

 

Ezzel másokat is tudsz arra ösztönözni, hogy egészségesebben éljenek? 

Nagyon sok ilyen jellegű visszajelzést kapok, a követőim is megosztják velem, hogy hogyan sikerült elkészíteniük egy adott receptemet, vagy elmondják, hogy a blogom hatására belevágtak az életmódváltásba, mert látják, hogy ez nem is olyan nehéz, és meg lehet csinálni munka és minden egyéb mellett is. Például lehet otthon kenyeret sütni ugyanúgy, csak jóval egészségesebben.

Hogyan születik meg egy-egy recepted?

Saját ötletek és máshonnan merített inspirációkból. Szinte minden receptet át kell alakítanom, amit találok, és ami megtetszik, hiszen kevés felel meg a laktózérzékenységnek vagy az inzulinrezisztens életnek. Nagyon sok a nagymamám receptje, amelyeket egészségesebbé teszek, hogy például kevesebb kalóriát tartalmazzon. Izgalmas ez a kísérletezés.

Hogyan élted ezt meg ezt a váltást a mindennapokban?

Nagyon kétségbeestem, amikor kiderült ez a betegség, hiszen nem kiskoromtól kellett hozzászoknom, hanem felnőttként. Így sajnos a nagymama kelt tésztáját és almás pitéjét kicsit el kellett felejtenem. Bár átalakítom, de azért teljesen ugyanolyan soha nem lesz. Nem volt egyszerű átállni, számolgatnom kellett minden kis grammot, és ez elég nagy kihívás volt.

Nem hiányoznak a régi ízek?

Érdekes, hogy mennyire elszoktam a nagyon édes ízektől. Nemrég belekóstoltam egy rétesbe, ami régen biztos, hogy nagyon ízlett volna, de rettentően édesnek éreztem. Mindig megpróbálom átkeretezni a dolgokat, és azt mondom magamnak, hogy nem baj, hogy így alakult az életem, így legalább minőségibb és jobb ételeket ehetek, mint sokan mások. Ez sokat segít, bár például a karácsonyi vásárban a kürtös kalács illatát érezve fáj a szívem. Azért Nápolyban megkóstoltam a pizzát, én annak a híve vagyok, hogy ez még nem jelenti a világ végét.

Fotó: Török Anna Photography

Édes és sós ételeket is készítesz. Melyiket szereted legjobban csinálni?

Érdekes, mert készíteni inkább az édeseket szeretem jobban, és főleg másoknak, viszont enni inkább a sósat. Régebben oda voltam az édességekért, és az ebédet nem tudtam elképzelni desszert nélkül, viszont annyira leszoktam erről, hogy ma már inkább másoknak vagy kimondottan ételfotózásokra sütök. Így az ott dolgozó stáb is jól jár, jó látni, ahogyan elfogyasztják, amit készítettem.

Food stylinggal is foglalkozol. Mit takar ez pontosan? 

Amikor még az ügynökségnél dolgoztam, akkor az ügyfeleink számára egyre több saját tartalmat kezdtünk el csinálni, és én voltam az, aki elkészítette, majd később fotózta  is ezeket az ételeket. Ezeken keresztül meg tudjuk mutatni az embereknek, hogy egy márka saját termékéből mit tudnak elkészíteni. A food styling mögött valójában egy egész kreatív koncepció van, amit ki kell találni: a recepteket, a képek vagy videók hangulatát. Emellett a kellékek, az alapanyagok beszerzése, maga a fotózás lebonyolítása és az utómunka is hozzá tartozik, ez az egész egy összetett dolog. Ebben nagyon ki tudom élni magam és a kreativitásomat, nagyon-nagyon szeretem ezt a részét a munkámnak.

Kikkel dolgozol most együtt?

A Panyoliummal, a Matusz-Vaddal, az ügynökségen keresztül a Nespressoval, a Gyermelyivel, a Nyírfacukorral, de például A KERT Bisztrónak az új étlapjára is én álmodtam meg a képeket.

Milyen egy ideális nap számodra, mint gasztroblogger számára?

Ez nagyon változó, nincs két egyforma napom. Minden reggel legalább egy órát a reggelire szánok, közben olvasok, kávézom. Nagyon szeretem a fotózásokat, amikor alkothatok, úgyhogy a reggeli után mondjuk egy ilyen munka a legjobb. Ha egy nap fotózással, sütéssel-főzéssel telik, az szuper, és ha nap végén még elmegyek valahova kóstolni, például egy étterembe, akkor az szerintem tényleg egy tökéletes nap.

A munkád mellett sokat utazol. Melyek voltak a legutóbbi úticélok?

Viszonylag közel volt egymáshoz két utazásom, nemrég Amszterdamban jártam, aztán Nápolyba utaztam, a következő állomás pedig valószínűleg Erdély lesz. Imádom Erdélyt, azt a hangulatot, a tájat, az ott élő embereket és az ételeket. Oda szeretnék visszamenni, immár harmadjára, egy körutazás a tervünk.

Fotó: Panyolium

Az Instagram oldaladat nagyon sokan követik. Mi a titka annak, hogy ilyen népszerű vagy?

Ebbe elég sokáig nem gondoltam bele. Az egyik legfontosabb a személyes vonal, tehát az, hogy mindegyik kép mögött van egy történet, mindegyikhez írok valami személyes dolgot, élményt, érzéseket. Úgy vélem, azzal, hogy a követőim látják a fotók mögött azt is, aki készíti azokat, nagyon elkötelezetté tudom tenni őket. Másrészt nagyon figyelek rájuk, én is ugyanúgy követem őket, és - bár már egyre nehezebb - tudom, hogy kik követnek engem. Másrészt sajnos nagyon sok ember él ugyanazzal a betegséggel, mint én: velük meg tudom osztani a tapasztalataimat és a receptjeimet.

A közelmúltban tartottad meg az első sütikészítő workshopodat. Tervezel még hasonlót?

Nagyon szeretném azt a vonalat folytatni, hogy gyerekekkel süssünk-főzzünk együtt, szülőkkel vagy azokkal, akik figyelnek arra, hogy tudatosabban étkezzenek. Úgy gondolom, hogy ha már egy-két egészséges dolgot belecsempészünk a mindennapokba, az nagyon jó. Ráadásul azért is szeretném a gyerekekkel való közös sütést erősíteni, mert látom, hogy gyerekkel, család mellett milyen kevés ideje van az embereknek ilyesmire. Nagyon sok visszajelzést kaptam, hogy szeretik a receptjeimet, mert ezeket gyerekekkel együtt is meg tudják csinálni, egészségesek és még meg is eszik a kicsik. Kaptam is megkeresést egy főzőiskolától, hogy vállalnám-e ilyen jellegű kurzusoknak az oktatását. Valószínűleg tehát ezen a vonalon is elkezdődik egy közös munka. 

Mik a további terveid?

Szeretnék létrehozni egy gasztrostúdiót a párommal együtt, aki szakács. Itt a forgatásokat, a fotózásokat tudnánk bonyolítani, illetve ő a versenyekre tudna felkészülni. Másrészt nagyon szeretnék egy gasztroügynökséget csinálni, egy komplex kis ügynökséget, ami csak a gasztronómiára fókuszál.