Zubány Emese eredeti szakmáját
tekintve pszichológus. Megismerkedve a tudatos jelenlét szemléletével, olyan
sütikurzust alkotott meg, ami itthon egyedülálló és nagyon különleges. Sütés
közben átélni a pillanatot és lelassulni? Igen, erről szól a mindfulness
desszertkurzus.
Mindfulness desszert kurzus – ez a
nemrég útjára indított sütikurzusod neve. Mit takar pontosan a mindfulness
kifejezés?
Magyarul
tudatos jelenlétnek fordítjuk és ebben benne is van a lényeg. Alapvetően arról
szól, hogy hogyan tudjuk megélni az „itt és most”-ot: ne a múlt hibáin
rágódjunk, vagy a jövőn aggódjunk, hanem éljük át az adott pillanatot. Ezt az
élet nagyon sok területén lehet alkalmazni. Ha úgy tekintjük, a mindfulness nem
egy mai dolog, sőt, nagyon is régi szemléletmód, hiszen a buddhizmusból erednek
a gyökerei. A buddhista szerzetesek évezredek alatt megszerzett meditációs
tapasztalatait ültették át egy nyugaton is könnyen emészthető változatba. A
lényege, hogy bármit csinálunk, teljes figyelmünkkel, minden kapacitásunkkal,
energiánkkal, ott legyünk, és ne valami mással foglalkozzunk. Bármilyen érzés,
gondolat jön, csak figyeljük meg, címkézés nélkül. Így ha megállunk és sikerül
megélnünk, ami épp akkor velünk történik, magunkhoz is jobban tudunk
kapcsolódni, aminek erősen stresszcsökkentő hatása van. Így nem azt érezzük,
hogy elhatalmasodik rajtunk a világ, és a nap ural bennünket, hanem hogy mi
uraljuk a napunkat.
A mindfulness köthető a ma divatos ún.
slow mozgalomhoz?
Abszolút,
nagyon sok kapcsolódási pont van. Igen, ez most nagyon divatos: van már pl. slow
travel vagy slow cooking is és alapvetően a slow food-ból indult. Lelassulni,
megélni a pillanatot és nem szétforgácsolódni a rohanás során - ez az üzenete.
Én, aki egyszerre sok mindennel tudok foglalkozni és talán kicsit csapongani is
emiatt, azt veszem észre magamon, hogy a mindfulnesst alkalmazva egyszerű hétköznapi
dolgokra is sokkal jobban odafigyelek: a sétálástól kezdve, amikor azt
figyelem, hogyan ér oda a cipőm az aszfalthoz, vagy hogy mozognak a végtagjaim,
egészen az evésen át, ami közben nagyon sokszor gyakorlom. A mindfulnesst
alkalmazva azt veszem észre, hogy megnyugszom és közben kinyílik a világ; olyan
dolgokat fedezek fel, amiket korábban nem. Kicsit ezáltal a gyermeki énünk is
visszatér.
 |
| Fotó: Zubány Emese |
Hogyan ismerted meg ezt a módszert?
Az
utóbbi időben elkezdett foglalkoztatni, hogy lehet különleges
desszertélményeket tervezni, és miközben a témában mindenfélét olvastam,
rábukkantam egy könyvre, mely a mindfulnesst ragadja meg az evés szemszögéből.
Ez a Savor: Mindful Eating, Mindful Life.
A mindfulness és a sütés alkalmazása egyébként nem egy újkeletű dolog, a
pszichoterápiában is sikeresen használják pl. a depresszió, szorongás, pánikbetegség
csökkentésére. Hiszen a sütés alapvetően olyan mozdulatokból, lépésekből áll,
amely ezeknél a betegségeknél hatékonyan alkalmazhatóak a gyógyulás érdekében.
Valami ismétlődik, valamire fókuszálni kell, követni egy receptet, vagy éppen
szabadon alkotunk, kísérletezünk, mert mi találjuk ki, hogy milyen fűszereket
használjunk. Továbbá az, hogy kézzel dolgozunk, szintén sokat segít a terápiás
alkalmazásban. Így jött az ötlet, hogy ezt ne csak klinikai eseteknél, hanem a
mindennapokban is használjuk. Számomra a sütés az, ahol megszűnik minden.
Mennyire egyedi a kettő
összekapcsolása itthon vagy akár a nagyvilágban?
A
nagyvilágban gyakran használják. Leginkább a kenyérsütés az, ami a legelterjedtebb
a mindful sütési terápiában. Itt nagyon
fontos a szem-kéz koordináció, hogy összekapcsoljuk a fizikai testet és az
elménket. A dagasztás és kelesztés során
nem siettetjük a dolgokat, illetve megfigyeljük és elfogadjuk a változást,
ahogy a mindful gondolkodásban is. Érdekes példa a terápia és a sütés remek
összekapcsolására Marian Keynes írónő esete, aki súlyos depresszióban
szenvedett, és ennek enyhítésére élt a sütéssel. Saved by Cake című könyve kapcsán írta, hogy bizony voltak olyan
pillanatai, amikor azt mondta magának, hogy most vagy sütök egy csokitortát,
vagy kiugrom az ablakon. Én itthon egyelőre kevésbé találkoztam vele, de a slow
mozgalom keretében a slow food és a slow eating például egyre elterjedtebb
dolog hazánkban is.
Ennek mentén elindult az első desszertkurzusod
májusban.
A
kurzus egy rövid meditációval indult, ami segített „megérkezni”, aztán egy kis
bevezetés következett arról, hogy mi a mindfulness. Ezek után – és ez a
kurzusom különlegessége a többi sütis tanfolyamhoz képest – jön maga a sütés,
de nem úgy, hogy én mondom szóról szóra, hogy mit kell csinálni. Az instrukciók
úgy néznek ki, hogy miközben a résztvevők megtalálják az elkészítéshez szükséges
lépéseket, például szétválasztják a tojásokat és felverik a sárgáját, közben végig
gondolnak egy adott dolgot. Mindenki magában dolgozik. Volt, aki az elején ezen
meglepődött, és persze nagyon szívesen segítek menet közben, de alapvetően nem
szólok bele a folyamatba. Nagyon sok visszajelzést kaptam arról, hogy ez milyen
jól működik és a kurzus segített a lelassulásban. A végén van egy zárókör és
közös falatozás is, ahol a mindful étkezést gyakoroljuk.
 |
| Fotó: Zubány Emese |
Milyen szempontok szerint tervezted
meg a kurzust?
Az
alapanyagokat és a mozdulatokat is a mindfulness szerint választottam ki. Az összetevők
tekintetében a szezonalitás egy alap mindful sütési elv, azaz, legyünk
harmóniában a természettel. Tehát ne februárban dolgozzunk eperrel, hanem
amikor eperszezon van. Ez azért is jó, mert így azok a tápanyagok kerülnek be a
szervezetünkbe, amik fontosak. Emellett odafigyelek arra is, honnan jön az az
alapanyag. Az egyszerűség is fontos, hiszen olyan összetevőkkel szerettem volna
dolgozni, amit meg lehet kapni bármelyik bioboltban, és aminek hozzáadott
értéke is van a tápanyagok bevitele szempontjából. Ezeken túl lefedjük az ételintoleranciákat
is.
Mikor várható a következő?
Július
29-én, szombaton. A kurzus most a nyárra lesz aktualizálva, egy friss,
gyümölcsös, könnyed receptet találtam ki, aminek a hűtésére sem kell sokat
várni. Itt is megjelenik majd az egyszerűség, tehát hogy hogy se a forma, se a
technika ne vonja el a figyelmünket a tudatos jelenléttől. Fontos, hogy a
kezünket használjuk a sok eszköz helyett, például a tojásfehérjét is kézzel
verjük fel, ami után jó kifújni magukat.
Mikor szeretted meg a sütést?
Gyerekkoromban,
bár már nem annyira kicsiként, apukámmal nagyon szerettem sütni. És emellett
mindig is szerettem kísérletezni.
Mit szeretsz a legjobban sütni, miben
szeretsz a legjobban elmélyedni?
Amit
a legjobban szeretek sütni, azok a torták és piték, illetve a francia vonal,
ami nagyon könnyed és krémes. Az elmúlt 4-5 évben a dekoráció részét nagyon
megszerettem. Bár erre sokszor kevés idő marad, de ahogy a mindfulness is
mondja, ez azért van ilyen pozitív hatással a jóllétünkre, mert az alkotás
öröme van benne, és kicsit a gyermeki léthez is kapcsolható. Illetve a
hibázástól való félelem leküzdésében is segít, ez mégiscsak egy süti.
Legfeljebb kanállal és nem villával esszük, de finom lesz.
Kinek ajánlod a mindfulness módszert és a kurzust?
Az
fontos, hogy a kurzushoz nem kell nagy sütési tapasztalat. Annak ajánlom
leginkább, aki érzi magán, hogy valahogy meg kellene állni és kicsit
lelassulni, és jól érzi magát a konyhában. És akik szeretnék megajándékozni
magukat, hiszen ez tényleg én-idő, aminek a végén azt érezzük, hogy alkottunk
valamit. Illetve akik szeretnek jókat enni, akik szeretik ezzel kényeztetni
magukat.
A
módszert pedig mindenkinek. Ami fontos a mindfulnessben, hogy nincs egy királyi
út, inkább mindenki találja meg azt, amiben a legjobban tudja használni, és ami
kapcsán be tudja iktatni a mindennapokban. Lehet ez az, amíg várunk a
buszmegállóban vagy a postán állunk sorba, és közben odafigyelünk a
légzésünkre. Sokan mondják, hogy milyen nehéz kiüríteni az elménket, de ez nem
arról szól, hogy ne gondoljunk semmire. Engedjük meg magunknak, hogy
elkalandozzon a gondolatunk, majd gyengéden térjünk vissza, hiszen bármilyen
kis haladás is haladás, és ez idővel jobb lesz. Ne legyen ebből kényszer.
Ha tovább olvasnál a témában:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése