A sütiző, ahol otthon érzed magad

Fotó: Gabor Stiglincz Photography

Amikor belépek a kis üzlethelyiség ajtaján, rögtön azt érzem, hogy órákig tudnék itt nézelődni és figyelni bentről, hogy zajlik kinn az élet. Kávéillat, szebbnél-szebb sütik, ritka kedves kiszolgálás és igazi kuckó hangulat – ez a Hello Sári Sütiző, melyet egy fiatal lány, Hermán Sára álmodott meg magának, és nekünk, sütirajongóknak.

Hello Sári, ez a sütiződ neve, el sem lehet téveszteni, hogy ez a te birodalmad. Miért pont ez lett a hely neve?

Valójában sokáig törtem a fejem, hogy mi is legyen a sütiző neve. Amikor eldöntöttük, hogy belevágunk – itt azért beszélek többes számban, mert a szüleim nagyon sokat segítettek, hogy elindulhasson a hely -, hónapokig gondolkodtam, hogy mi lenne a legmegfelelőbb név. Olyat szerettem volna, ami egyrészt tükrözi azt, hogy ez az én saját sütizőm, de fontos volt az is, hogy megállja a helyét mind magyarul, mind angolul. Úgy éreztem, hogy eleve az, hogy a vendégek már akkor tudják a nevem, amikor belépnek az üzletbe, az segít kialakítani egy sokkal személyesebb hangulatot velük. És ez így is van. Már több mint egy éve nyitva vagyunk, és a mai napig sokan úgy jönnek be az ajtón, hogy helló, Sári!

Valóban nagyon otthonos az üzlet, az ember legszívesebben órákig ücsörögne itt.

Nem tudom, hogy a névadásnak és a hely hangulatának tényleg ennyire köze van-e egymáshoz, de tény, hogy néha kicsit azt érezzük, hogy nemcsak sütiző vagyunk, hanem egy beszélgető hely is. Rengeteg vendég jön, és amikor itt vannak, mesélnek. Nem is kell feltétlenül kérdezgetni őket, saját maguktól megnyílnak és elmesélik az életük kisebb-nagyobb dolgait. Sokszor van úgy, hogy valakivel órákig beszélgetünk egy süti meg egy kávé mellett.

Fotó: Gabor Stiglincz Photography

Hogyan jött az ötlet, hogy belevágsz egy sütizőbe?

Érdekes, de én nem mondhatom el magamról, hogy már a nagymamám mellett is sütögettem. Először turizmus-vendéglátás szakra jártam, utána pedig elvégeztem az ELTE indológia szakát. Amikor már csak ez utóbbira jártam, felszabadult egy kis időm. Nagyon szerettem az édességeket, leginkább pohárkrémeket készíteni otthon, ez teljesen kikapcsolt a tanulás mellett. Egy nap kitaláltam, hogy elvégzem a cukrász tanfolyamot. Pont szerencsém volt, hiszen ahogy kigondoltam ezt az egészet, rögtön el is tudtam kezdeni egy képzést. A gyakorlati helyemet imádtam, a cukrászat minden fázisába belekóstolhattam. Diploma után mégis egy utazásszervező cégnél kezdtem el dolgozni, de nagyon hiányzott az, amit a cukrászdában megtapasztaltam, szerettem volna, ha újra azt csinálhatom. Ekkor, a családom támogatásával, úgy döntöttem, hogy teszek egy próbát és elmegyek cukrászként dolgozni. Három helyen dolgoztam, és annyira bevált, hogy ki is találtam, milyen helyet szeretnék.  Mindig is imádtam felkutatni az új cukrászdákat, többször volt olyan, hogy felültem a vonatra és Vácig mentem egy sütiért.

Hogy alakítottátok ki, hogy milyen legyen a sütiző?

Nagyon sokat gondolkodtunk az elején, hogy milyen is legyen a Hello Sári, de valójában a hely adta magát. Amikor megtaláltuk ezt az üzlethelyiséget, akkor arra gondoltam, hogy ez a környék talán valami olyasmit keres, ami az én álmom is volt: szerettem volna valami újdonságot, de nem feltétlenül a nagyon-nagyon letisztult francia vonalat akartam képviselni. Nem az volt a cél, hogy letegyük a voksunkat bármelyik cukrászati irányvonal mellett, inkább mindenből elvettük azt, amit mi szeretünk. A sajttortát például az amerikaiból, de csinálunk letisztult franciás desszerteket is, illetve ugyanúgy megsütünk egy hagyományosabbnak számító almás pitét, csak egy kicsit új köntösben. Hagyományos sütik kicsit új kivitelben, talán ez lehetne a mottónk.

Kik alkotják a sütiző csapatát?

Az üzletben ketten vagyunk a kolléganőmmel, Katival. Eleinte teljesen egyedül kezdtem el, de egy idő után – és azt mondom, hogy szerencsére - úgy alakult, hogy ezt már nem tudtam így folytatni. Közösen találjuk ki a kínálatot, és ez nagyon jó így, hiszen mindig is olyan valakit szerettem volna magam mellé, aki ugyanazokat szereti és készíti, amiket én. Ha kell, akkor a pultban van, ha kell, akkor süt, beszélget a vendégekkel.

Fotó: Gabor Stiglincz Photography

Hogyan telik egy napod?

Minden nap itt vagyok, még nem tanultam meg elszakadni a helytől. Hiába vagyunk szombaton és vasárnap zárva, szombaton tudják átvenni a vendégeink a tortákat, vasárnap pedig már készülnek a sütik hétfőre. De nagy szerelem ez nekem, nem panaszkodom egyáltalán. Imádom a vasárnapot, amikor egyedül vagyok a sütizőben, zárva vagyunk, és csak a sütésre koncentrálok. Az kicsit olyan, mint régen, amikor még otthon sütögettem.

Mit gondolsz, miben más a te sütiződ?

Nem gondolom, hogy annyira mások vagyunk, sok hozzánk hasonló hely van már a városban. Nagyon odafigyelünk az alapanyagokra, de azok a helyek, amelyek mostanában nyitottak, már mind ezt a vonalat képviselik. Inkább azt mondanám, hogy kimondottan otthonos ez a hely, azt érzem, hogy szívesen jönnek ide az emberek, és hogy szeretnek egy süti mellett mesélni magukról. Erre nem feltétlenül számítottam az elején. Azt hittem, hogy beugranak egy sütire, pár szót váltunk és elköszönünk. De a törzsvendégek nagy részét már név szerint ismerjük, tudjuk mindenkinek a történetét.

A vendégek körében melyek a legnépszerűbb sütik?

A csupa csoki a legnépszerűbb, ez a mi csokitortánk. Ez egy klasszikus csokitorta, francia csokimousse csokis piskóta ágyon, benne egy roppanós kis meglepetéssel. De nyáron inkább a gyümölcsös, könnyedebb desszerteket keresik. A sajttortáink töretlenül népszerűek. Nagyon szeretem ezt sütni, olyan sok lehetőség van benne. Ez az egyetlen, amiből bármilyet csinálunk, mindig elfogy.

Mik a további terveid?

Ettől nagyobb álmom egyelőre nincs. Most kezdem talán úgy érezni, hogy kezdjük kinőni ezt a helyet, de még nem tartunk ott, hogy elköltözzünk. Elégedett vagyok, és ebből szeretném kihozni a maximumot. Annyira szeretem kivenni a részemet a mindennapi feladatokból és itt lenni, hogy egy második helyben nem is gondolkodom. Úgy érzem, hogy a sütik mellett az is adja a hely lelkét, hogy én is itt vagyok. 

Fotó: GreatColony DesignColLab

Mi lenne az üzeneted azok számára, akik egy hasonló sütizőről álmodoznak?

A múltkor épp majdnem lebeszéltem valakit róla (Nevet – a szerk.), de nagyon örülök neki, hogy belevágtam. Viszont őszintén nem gondoltam, hogy ennyi munka lesz vele. Azt mondanám, hogy csak az vágjon bele, aki erre teljes mértékben fel van készülve, és ha kell, 24 órából 24-et rá tud szánni. Az első hónapokban annyira izgultam, hogy sokszor aludni sem tudtam, azon gondolkodtam, hogy mi lesz másnap. Emellett szerintem meg kell találni azt a megfelelő kort is, amikor belevág ebbe az ember: vagy nagyon fiatalon, amikor van időd együtt felnőni a hellyel, vagy pedig miután már családod van, és akkor belevágni. Bármilyen nehéz is, én úgy érzem, hogy soha nem csinálnám másképp.